A halálraítélt aradi tábornokok búcsúlevelei

Ady Endre: Október 6.
Őszi napok mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny e szentelt helyre,
Hol megváltott- hősi áron -
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsú csókja:
Bánat sír a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.

Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre,
Bús szívünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet:
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom:
A halálraítélt aradi tábornokok 1849. október 5-én, vagy még kivégzésük napján, október 6-án reggel írták meg búcsúleveleiket hozzátartozóiknak. A fennmaradt 15 levél közül kettőt Kiss Ernő írt a lányaihoz, Lázár Vilmos hármat feleségéhez.Dessewffy levéltöredéke mellett fennmaradt Poeltenberg apjához és feleségéhez írt levele, Nagysándornak a paphoz írt feljegyzései, Leiningen feleségéhez, sógorához és testvéréhez címzett búcsúlevele. Damjanich feleségéhez nemcsak búcsúlevelet, hanem búcsúimát is írt. Vécsey szintén levélben búcsúzott feleségétől. A leveleket a gyóntató papok juttatták el a hozzátartozókhoz és a címzettekhez. Az alább olvasható levelek közül különösen jelentős Leiningennek sógorához írt búcsúlevele, mely a kivégzés napján kelt, és a golyó általi halálra ítélt foglyok kivégzését örökíti meg.
Leiningen-Westerburg Károly levele Rohonczy Lipótnak
Édes jó Poldi!

Sejtelmem nem csalt, komoly, borzasztóan komoly a helyzetem. Egy óra múlva kiszenvedek. Mostanáig azt reméltem, hogy még egyszer láthatlak, sajnos nem lehetséges. Élj hát boldogan, drága jó barátom, ha egy haldokló imáját meghallgatják, nemsokára boldogan fogsz időzni családod körében, bár a rám való emlékezés egy kissé el fogja homályosítani egeteket. – Megáldalak téged, feleségedet és gyermekeidet, és könyörgök Istenhez, hogy adjon erőt nekem az utolsó órában. Add át minden régi jó barátomnak utolsó fájdalmas üdvözletemet. Georgnak írtam és Lizának is küldtem levelet. Ó, nagy Isten, oltalmazd szegény feleségemet.
Most még egy földi dologról. Liza mostanáig nem kapta meg Westphalentől a négyszázötven forintot, és Gyula sem küldte még el neki a nála letétbe helyezett pénzt. Mihelyt tudod, add el a két lovamat, mely Tisza úrnál van. A vételárból fizess négyszáz forintot pengő pénzben Damjanich özvegyének, a többit add Lizának. Írj mindjárt Claire-nek, talán elmehet Pozsonyba, és segítségére lehet szegény Lizának nehéz bánatában, a testvéri könny számára a lehető legnagyobb vigasz. Éppen most szenvedtek ki négyen közülünk, még visszahangzanak a lövések szívemben. Most ránk kerül a sor, még egyszer Isten veled, egy jobb világban viszontlátjuk egymást. Isten áldjon meg mindnyájatokat, derék bajtársaim.
Isten veletek, Isten veletek

Károlyod

1849

Közölve: Az aradi vértanúk. I. kötet. Szerk. Katona Tamás. Budapest, 1983, Európa Könyvkiadó, 304–305. o.

Damjanich János levele feleségének

Imádott, drága Emíliám!
Egyedül Isten jutalmazhat meg nemes gondolkodásodért. De ha, amint remélem, még van hátra az életemből, úgy ez, hidd el, csak néked, egyedül néked lesz szentelve, fönséges, drága feleségem!
Hogyan ne gondoljak rád, amikor a legnagyobb gyönyörbe emelsz? Hogyan ne bánkódjam érted, amikor te olyan ártatlan és bűn nélküli vagy ebben a rossz világban?! Ha eddig is szilárd célom volt, hogy méltóvá legyek gondoskodásodra, mennyivel inkább aggódnom kell érted most, ebben a legkeserűbb állapotban! Bocsásd meg tehát, ha gondjaim érted naponként növekednek; mindez csak kimondhatatlan szerelemből ered.
Ki mondta néked, hogy a két asszony birtokait elkobozzák? Ez lehetetlen! Küldd el Mihályt. Ha új bankjegyeid vannak, adj túl rajtuk, mert birtokuk veszedelmet és büntetést von maga után.
Csókollak képzeletben, és vagyok örökké szerető
Janid
Ha Návayéknak írsz, szívélyesen üdvözöltetem a jó embereket.
A két kedves testvérnek, Julinak és Tuttinak ne feledd el tiszteletemet és kézcsókomat átadni, és ha alkalom kínálkozik rá, Bohusnénak is tiszteletemet nyilvánítani. Nagyra becsülöm ezt az asszonyt! Örökké a tied, és mindig a hála érzelmeivel, hűséges
Janid

Cibakháza, 1849. február 20.
Közölve: Az aradi vértanúk. I. kötet. Szerk. Katona Tamás. Budapest, 1983, Európa Könyvkiadó, 281–282. o.

Lázár Vilmos levele feleségének

Arad, október 5-én 1849. estve

Kedves szentem, egyetlen Marim! Mindenem e földön! Egy sejtelem mondja nekem, hogy holnap reggel, mielőtt még egyszer láthatnálak – elvérzettem – és velem több becsületes, derék bajtársaim! Marim! Te, aki szívem minden hézagját bírtad, Te magad maradsz e földön. Te voltál mindenem, Te leszesz utolsó sóhajtásom. De marad még neked egypár jó embered, és az én és a Te szegény gyermekeid. Ezekben találd fel minden földi boldogságodat, ezekben összpontosítsd szeretetedet, és az Isten kebledbe fogja önteni a vigasztalás malasztait – és arra törekedj is, ezt kívánja nyugodalmam a másik világon, melynek rejtélyei előttem nemsokára megnyílnak! Én érted és nyugodalmodért fogok az Istenhez imádkozni Te, édesem, mindenem, hasonlóképpen értem imádkozz. Károly szavát bírom, hogy rólad és gyermekeinkről gondoskodni fog. Szerencs hátravan ugyan, de jóakarat ki fogja pótolni a hiányzót. – Isten Veled! Isten veletek! Szeretném beléd lehelleni utolsó sóhajtásom – de az úgyis meg fog történni. Én mártír vagyok, és ártatlanul halok meg. Az Isten, aki még sohasem hagyott el, most sem fog elhagyni – én pedig szellemképp körül foglak lebegni mindenha! Légy nyugodt, és élj boldogul – örök szerelmemben. Ott fenn ismét látjuk egymást, ha van egy jobblét. Képzeletemben dobogó szívemhez szorítlak, csókollak – és maradok síromiglan hű, szerető
Vilmosod

Kedves gyermekeim! Jók legyetek! Szeressétek egymást! Éljetek anyátokat vigasztalva, szeretve. – Szerető apátok
Vilmos
Közölve: Az aradi vértanúk. I. kötet. Szerk. Katona Tamás. Budapest, 1983, Európa Könyvkiadó, 289–290. o.

Perényi Zsigmond utolsó levele nővéréhez

Perényi Zsigmond (1783-1849) 1848 ismeretlen hősei közé tartozik, noha neve szerepel sok szabadságharcról írt történetben, hiszen egyike volt azoknak, akik a Függetlenségi Nyilatkozatot aláírásukkal hitelesítették. A nyilatkozattal való azonosulását, illetve annak elfogadásában játszott szerepét később bírái előtt is vállalta. Pedig a szabadságharc résztvevőinek többségéhez hasonlatosan ő sem volt forradalmár. Perényi Zsigmond bárót, az 1848-49-es események vértanúját 1849. október 24-én végezték ki Pesten, az Újépület mögött. Holttestét a Kerepesi úti temetőben helyezték el, ahol később családja síremléket állított neki. Emlékműve Nagyszőlősön található. Halála előtt írta utolsó levelét nővérének, Sztojka Júliának.

Pest, 23. október 1849.
Kedves Julcsám!

Végóráimban írom e sorokat hozzád, jeléül vedd azon őszinte testvéri szeretetnek, mellyel irántad mindenkor viseltettem. Az újságból majd megtudod még elébb, míglen e levelem megérkezend, mi történt velem. Sokat és sok ízben elmélkedtem veled, szép és nagy eseményekről hevült kebellel, és épp ilyennel írom mostan is soraimat; vigasztalásodra szolgáljon az, kedves testvérem, hogy amilyen életemben valék, olyan vagyok és maradok halálom óráján, s pedig csak néhány óra már odáig. Férjedet szívesen köszöntöm és kérem, mit tégedet is, családomat s kedves, igen kedves fiamat, a kis Zsigát ne hagyjátok koldusbotra jutni, mert az ítélet minden vagyonomat elvette. Te még nőmet sem ismered, fiamat nem láttad, ha látni fogod őket, nem lehet, hogy szíved irántok hajlandó ne legyen. Szégyent halálom nem hoz reátok, és ne felejtsétek, sőt szeretetek kövesse testvéredet a síron túl is, mint erélyes férfiút, ki ott fenn vigasztaló szemeket fog reátok vetni.
Gyulát, s a többieket csókolom – már nem soká élő testvéred Zsigmond.

Közölve: Hölgyfutár, 1861. [március 21.] XII. évf. 35. szám 280 o.

Köszönöm Csiffáry Gabriellának